A Csomád-hegység egyik krátermaradványában fekszik 1050 méter magasságban, a Szent Anna-tó közelében, Hargita megyében.

Átmérője 800 méter, területe 80 hektár.

A tőzeg vastagsága 10 m, mennyisége 3 millió köbméter.

Az egykori Mohos-tó vize eltűnt, csak sűrű növényzettel, főleg tőzegmohával benőtt láp maradt utána.

A Szent Anna-tavat a tőzegláptól mindössze egy keskeny nyereg választja el.

A Mohos-tőzegláp hajdani kiterjedt víztükre a négyszerese volt a Szent Anna-tó felületének.

A tőzegláp és a Szent Anna-tó területén alakították ki a Mohos Természetvédelmi Területet.

A tájvédelmi körzet tudományos és természeti ritkaságokat őriz.

A valamikori Mohos-tó felszínét már szinte teljesen eltakarja az ingoványos mohatelep, amit a nép Kokojzásnak nevez.

A hajdani tóból már csak néhány tószem maradt.

A tó eltűnése az Oltba folyó Veres-patak regresszív eróziójának és a hordalékfölddel való feltöltődésének tulajdonítható.

Rendkívüli növényritkaságokat csodálhatunk itt meg, többféle húsevő növényt, például a kerek levelű harmatfüvet, több mint 20-féle mohafüvet.

Megtalálható itt a tőzegáfonya, a kéttős erdeifenyő, a vörös áfonya, ritkaság a jégkorszakból maradt tőzegrozmaring.

Az állatfajok közül említésre méltó a medveállatka, kerekesférgek, iszapamőba, zománcállatka, a különböző vízi bogarak, piócák, stb.

A látogatók ma már csak a láp egy részét tekinthetik meg a természetvédelem miatt.

Csak helyi kísérővel járhatjuk be a kiépített cölöpökkel megerősített "fajárdát".

A lápra épülő fapallókon eljuthatunk az egyik tószemhez is, és rengeteg növényritkaságot figyelhetünk meg egészen közelről.

Itt található Erdély egyetlen, a kainozoikumi eljegesedésből visszamaradt húsevő növénye, a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia).

A Mohosban élő, jégkorszakbeli növények szigorúan védettek.