A Máramarosi fatemplomok közül 1999-ben, mint muépítészeti értékeket hordozó nyolc Máramaros megyei fatemplom vált a Világörökség részévé.
Összesen 93 fatemplom szerepel a történelmi muemlékek listáján, ezek közül azokat tették meg a világörökség részévé, amelyek legreprezentatívabbak voltak építészeti,
építéstechnikai és festészeti szempontból.
A máramarosi fatemplomok a 17-18 században épültek, karcsú, égre töro tornyaikkal, emeletes tetoszerkezeteikkel a havasi építészet jellegzetes példáját képviselik.
A tetoszerkezetek jellegzetessége, hogy a fagerendákból készült épületváz, tölgy- vagy fenyofából készült elemeit kizárólag faszögekkel rögzítették egymáshoz.
A templomok sajátos szintézist képviselnek a kelet- és nyugat-európai fo építészeti stílusok között: a bizánci alaprajzhoz gótikus forma társul.
Az UNESCO védelme alatt is álló nyolc Máramaros megyei fatemplomok a következők: a barcánfalvi (Bârsana), a budfalvi (Budesti), a deszei (Desesti), a jódi (Ieud), a
nyárfási (Plopis), a sajómezoi (Poienele Izei), a rogozi (Rogoz) és a dióshalmi (Surdesti).
A barcánfalvi Szuz Mária Bemutatása ortodox fatemplom 1720 körül épült.
Egy, abban az idoben gyakran eloforduló, úgynevezett "elköltöztetési" folyamaton ment át, amelynek nyomai mai napig láthatók (megszámozott gerendák).
Eloször 1739-ben költöztették el az Iza völgyébe, aztán 1795-ben újra visszahozták a faluba.
A fatemplom különösen értékes, belso festett falképei 1806-1807 között készültek Toader Hodor festo munkássága nyomán, a barokk stílus jegyeit hordozzák.
A festett falképeinek köszönhetoen került a világörökségi listára.
Budfalva alsó felében a Szent Miklósnak szentelt fatemplom 1643-ban épült.
1762-ben a vidék egyik híres ikonfestoje, Alexandru Ponehalschi díszítette ki a pitvart, a hajót és az ikonosztázt.
1628-ból való Királykapuja, egy moldvai mester muve.
A szentély falait 1832-ben Ioan Opris festette.
1922-ben ahhoz, hogy az asszonyok is nyomon követhessék a liturgiát, az ablakokat megnagyobbították és a pitvart elválasztó falba nyílásokat vágtak, amely a
falfestményeket is érintette.
A templomban orzik, néhány 16. századi ikon és késobbi üvegikonok mellett Pintea vitéz páncélingjét, sisakját és II. Rákóczi Ferenc zászlaját is.
A deszei Szent Piroska ortodox (korábban görög katolikus) fatemplom 1770-ben tölgyfagerendákból, patakko alapzatra épült.
Szentélye sokszögzáródású, héjazata két ereszbol áll.
Azon kevés fatemplomok közé tartozik, amelyeknek nincs tornáca.
Belsejét Radu Munteanu és Gheorghie Vitovan festették ki 1780-ban.
Az elotér fo témája az Utolsó ítélet.
A legérdekesebb kép a tuzfolyamot ábrázolja, amely az elkárhozott lelkeket a Leviatán szájába sodorja.
A hajó boltozatán Jézus látható angyalokkal és Szuz Máriával, a falakon pedig ószövetségi jelenetek.
Szodoma és Gomora városát a fest?k b?neik miatt fejjel lefelé ábrázolták. 1920-ban, a karzat építésekor a festés egy része is sajnos elpusztult.
A jódi Szuz Mária Születése fatemplom egyike a máramarosi legszebb kegyhelyeknek, 1717-ben épült.
Tervei az ortodox templomoknak megfelelo, fo- és mellékhajóból, illetve az oltárból áll.
Belso falfestményeit Alexandru Ponehalschi 1782 körül festette.
A fohajó boltozatán egy galamb formájában a szentlélek látható, illetve a boltozat oldalán az Ótestementum jelenetei.
A fatemplom legfontosabb értékei közé tartozik a beltere, amelyrol elmondhatjuk, hogy a szemlélet, a faragott részletek teljes borításaként hozzá adódó falfestmények
muszaki megvalósításai a legjobban kidolgozottak.
A Nyárfáson található Szent Arkangyalok fatemploma a 18. század végén épült, 1798 körül.
A máramarosi és az észak-erdélyi templomépítkezési hatás fellelheto úgy a volumetrián, mint a monumentalitás jellegén.
A fo- és mellékhajót 1811-ben festette ki Stefan falkép festo, amely a rózsaszín, a piros és a kék világos színárnyalatokat használta.
A falképet a boltozaton és az ikonosztázon megtartották, míg a falakat lefestették.
A tipikus máramarosi templomokkal ellentétben, itt a falak magassága megengedte az ablakok 2 sorban való elhelyezését, amelynek során egy tágas, boltozatos tér jött létre.
A sajómezoi ortodox fatemplom 1604-ben épült Szent Piroska tiszteletére és a máramarosi fatemplomok közül egyik legrégebbinek tartják
számon, a Világörökségi listára felkerült 8 fatemplom közül viszont a legrégebbi, nagyon jó állapotban fennmaradt muemlék.
Értékét nemcsak a régisége adja meg, hanem az akkori idok máramarosi tipikus építkezési stílusát is jól ötvözi.
Jellemzője a szentély négyszög alakú alaprajza, a szentélyzáródás, valamint a mennyezetet félkörben ívelo, fából épített bolthajtás.
A Rogozon található Szent Arkangyalok görög-katolikus fatemplom 1663-ban épült.
Az egyik harangot 1885-ben Rojahidán öntötték, a többi kolozsvári és budapesti öntésu.
Az eredeti fatemplom az 1661 évi tatárjárás alatt leégett, 1663-ban épült fel mai állapotában.
A templomot 1717-ben újjá építették, mint az a templom feliratán is olvasható.
Festményeit II. József császár idejében, 1786-ban Radu Munteau festette.
A karcsú tornyú fatemplom a havasi építészet egyik csodája.
Négyszög alakú templomhajó elotere apszissal záródó, kúpos templomtornyának négy fa fiatornya van.
Oltára hétszögu. Külön érdekessége még az épületnek, hogy az eresz alatti gerendáinak végei lófejet ábrázolnak.
A dióshalmi Szent Mihály és Gábriel arkangyaloknak szentelt görög-katolikus fatemplomot 1766 és 1767 között építette Ion Macarie mester építész.
A belso falfestmények 1783-ból valók, az oltárt Stefan festo festette, a fohajót Stan festo, míg a mellékhajókat valószínűleg a tanítványuk festette ki utólag.
54 m-es fatornya a második legmagasabb Romániában és 1993-ig Európa legmagasabb fatornya volt.
TOP 
