Maros megye (románul Judetul Mures,, németül Bezirk Mieresch) Erdély központi részén helyezkedik el, a Maros folyó északkeletről délnyugat fele szeli át 180 km hosszan. A történelmi Erdély második legnagyobb és harmadik legnépesebb megyéje. Székhelye Marosvásárhely (145 943 lakos). Középső és keleti része Székelyföldhöz tartozik (Marosszék), Segesvár és környéke pedig az egykori Szászföld részét képezte. Románia egyetlen olyan megyéje, amelyben a románok és magyarok aránya megközelítőleg azonos (1977-ben 49% és 44,3%, illetve 2002-ben 53,2% és 39,3%). Ugyanakkor a hivatalos adatok szerint a romániai megyék közül Maros megyében él a legnagyobb roma közösség (több, mint 40 000 fő).

Éghajlat: Az éghajlat mérsékelt szárazföldi, valamint a megye keleti részén függőleges övezetességű hegyvidéki. Az éves átlaghőmérséklet nyugaton 8-9°C, keleten 2-4°C. A legmelegebb hónap július (18-19 °C), a leghidegebb pedig január (-3, -5 °C). A legalacsonyabb hőmérsékletet (-32 °C) 1942-ben mérték Marosvásárhelyen, a legmagasabbat (+40 °C) pedig 1952-ben Szabédon. Az éves csapadékmennyiség 550 mm körüli a Mezőségen és az 1000 mm-t is lehet hegyvidéken.

Turizmus: A turisták körében legnépszerűbb helyek: Segesvár történelmi központja (a világörökség része), Marosvásárhely régi központja, Szováta üdülőtelep, Kelemen- és Görgényi-havasok.

Ipar: Fontosabb iparágak: faipar, élelmiszeripar, textilipar, üveg- és kerámiaipar, építőanyagipar, hangszerkészítés (Szászrégen környékén). Szeben megyével együtt Maros megye szolgáltatja a Romániában kitermelt földgáz 50%-át. Sót is bányásznak.

Székelykál (románul Caluseri) falu Romániában Maros megyében.

Fekvése: Marosvásárhelytől 17 km-re északkeletre fekszik lankás, dombos, erdős vídéken 362 m tengerszint feletti magasságban.
A Nyárádtól mintegy 7 km-re, míg a Marostól 9 km távolságra található. Nagyrészt erdő veszi körül.
A Káli-patak völgyének legrégebbi települése, egykori vásáros hely és járási székhely, ma közigazgatásilag Nagyernyéhez tartozik.

Története: 1332-ban Kaal néven említik először a pápai tizedjegyzékben.
A hagyomány szerint határában Szentpéter és Tövishegy nevű középkori falvak voltak egykor.
1808-ban a Kiserdő nevű határrészében ezüstpénz leletet találtak.
1667-ben Apafi Mihálytól vásártartási jogot kapott. A falu középkori temploma a Kripta nevű hegyen állott, (1752 előtt kevéssel bontották le) ahol sírboltjának nyomai ma is láthatók. 1910-ben 930 lakosából 913 magyar volt, 1992-ben 665 lakosából 606 magyar, 57 cigány és 4 román.
A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi felső járásához tartozott.

Látnivalók:

Római katolikus temploma 1752-ben épült a hegy alatt, a középkori templom a Kripta nevű hegyen állott, ahol az egykori templom alatti kripta helye jól kirajzolódik.

Református templomát 1782-ben építtette Kendi Kovács Tamás, benne a Kun család sírboltja.

A falunak 1760 és 1762 között épített unitárius temploma is van.

Itt áll a Nagy család udvarháza is.