Szeben megye (románul Sibiu) Románia közepén helyezkedik el, Erdélyben. Székhelye Nagyszeben (154 458 lakos). Határos megyék: Brassó megye keleten, Fehér megye nyugaton, Maros megye északon, Vâlcea megye és Arges, megye délen.
Népesség: 2002-ben a megye lakossága 421 724 volt, a népsűrűség 78/km2. A lakosság nagy része román. Vannak német, magyar és cigány közösségek. Hagyományosan a legnagyobb kisebbség a német, de számuk az utóbbi időben lecsökkent. A megye déli részét, a hegyekhez közel románok lakják, az északi részét németek és románok, de a német települések nagyrészt kihaltak.
A cigány lakosságot a kommunizmus idején telepítették Dél-Romániából ezekre a településekre, azóta számuk egyre csak nő.

Földrajz: A megye teljes területe 5432 km2. A déli részen húzódik a 2500 m-nél magasabb Fogarasi-havasok, a Lotru- és a Csindrel-hegység, amelyek a megye 30%-át foglalják el. Az Olt folyó Szeben megyén áthaladva, a Vöröstoronyi-szoroson vágja át a Déli-Kárpátokat, amely az egyik legkönnyebb átjáró Erdély és Havasalföld között. Északon áthalad a Nagy-Küküllő is a megyén.
Gazdaság: Szeben megyének van az egyik legdinamikusabb gazdasága Romániában, sok külföldi befektetéssel. A megye legnagyobb természeti erőforrása a földgáz. Kiskapuson két hatalmas kémiai üzem több évtizedig szennyezte a környezetet nehéz fémekkel, szénnel és más kémiai anyagokkal. Ezért még mindig ez a környék az egyik legszennyezettebb terület Európában. Szerencsére 1989 után az ipari létesítmények nagy részét bezárták.

Resinár (románul Rasinari, németül Reschinar, korábban Städterdorf) község Romániában, Erdélyben, Szeben megyében, Szebeni-Hegyalja tájegységben található. Nagyszebentől 12 km-re délnyugatra, a Csindrel-hegység lábánál, 571 méteres magasságban fekszik. A megyeszékhelyről villamoson is megközelíthető. Nevének eredete: A román rasinari 'gyantaszedők' vagy 'szurokfőzők' szóból származik. A névre az első adat 1488-ból való, Roschanad, Ruschaner és Ressinarium alakban. 1496-ban Raschoneyra, 1572-ban Ressonar, 1698-ban Rosinar, 1738-ban pedig már mai formájában említik.
Történelme: 1204-ben a mai falu területén vagy annak környékén Ruetel néven szász település létezett. Eredetileg Fehér vármegyéhez tartozott. 1488-ban 62 családfőjéből 53 volt szabadparaszt. A 16 században Szebenszékhez csatolták. A 16–18. században Nagyszeben román jobbágyfaluja volt. A transzhumáló pásztorkodás korán megteremtette lakói számára a viszonylagos jólét feltételeit.

1735-ből való az első, legelőbérlésére vonatkozó adat. Acsády Ignác adatai szerint 1721-ben, 668 háztartásával a hatodik legnépesebb erdélyi település volt, megelőzve Medgyest, Marosvásárhelyt és Tordát. Több évtizedes, 1735-től tartó per végén 1787-ben II. József elrendelte, hogy kapja vissza középkori határát Nagyszebentől és mindenféle úrbéri teher alól fölmentve, „szabad királyi falu”-vá nyilvánította. Ekkor kb. 4185-en lakták. Iskoláját 1733-ban egy Coman Bârsan nevű írástudó alapította és attól kezdve folyamatosan működött.

1835-ben emeletes iskolaépületet építettek.1836-ban német, magyar, latin és román írás-olvasást, német és magyar nyelvtant is tanítottak benne.
1783-ban ide tette székhelyét az új ortodox püspök, a budai szerb származású Gedeon Nikitic.
Ettől kezdve több mint egy évtizedig, Gerasim Adamovic püspök 1796-os haláláig ebből a faluból, egy kétszintes, tornácos parasztházból irányították az erdélyi román ortodox hívőket. A püspöki székhelyet ténylegesen 1811-ben Vasile Moga helyezte át Nagyszebenbe. A 18. század végén kezdődött juhtenyésztésének virágkora. A resináriak 500 ezer juhot teleltettek a Kárpátokon túl, egészen Besszarábiáig, de mezőségi falvak határában is béreltek legelőket.
Havasalföldön föl is vásároltak juhokat és a Vöröstoronyi-szoroson át hazahajtották őket. Évente 80–120 juhot vágtak le.
A juhászat termékekeit főként a nagyszebeni piacon értékesítették, a faggyúból pedig gyertyát öntöttek.

Ugyancsak Nagyszebenben adták el a kőbányáiban fejtett építőkövet és a keresett resinári diót. A transzhumálás hanyatlását a 19. században a romániai jobbágyfelszabadítás okozta és az 1880-as években az osztrák-magyar–román vámháború pecsételte meg. 1857-ben a nem mezőgazdasági népesség aránya 23%-ot tett ki. 1862-ben szegénysegélyező egyesület jött létre. 1867-ben Visarion Roman közgazdász itt alapította meg az első román hitelszövetkezetet, az 1881-ig működő Societate de pastrare si imprumutot. A 19 század végén polgárosuló település képét mutatta, kő alapra épült, meszelt falú, cseréppel fedett boronaházakkal, kövezett utcákkal, közvilágítással, belterjes, trágyázó mezőgazdasággal. Patakjain fűrészmalmok és kallómalmok működtek. 27 849 holdas határának 65%-a volt erdő, 18%-a legelő és 11% rét. Juhállománya még mindig 50 ezer állatot számlált. Már a 18. század közepén is foglalkoztak a faluban kerékgyártással, 1876-tól a szekérkerekekkel egész Havasalföldön kereskedtek. 1911-ben iparosegylete is alakult. A két világháború között szőnyeggyára volt. 1941-ben fűrészüzemeiben 450-en dolgoztak. Szebenszékhez, 1876-tól Szeben vármegye Nagyszebeni járásához tartozott.
Lakossága: 1850-ben 4908 lakosából 4774 volt román, 122 cigány nemzetiségű; 4820 ortodox és 75 görög katolikus vallású. 1900-ban 5412 lakosából volt 5362 román és 29 német anyanyelvű; 4952 ortodox és 419 görög katolikus vallású. A lakosság 47%-a tudott írni-olvasni és 1%-a beszélt magyarul. 2002-ben a községközpont 5286 lakosából 5237 volt román és 41 cigány nemzetiségű; 5210 ortodox vallású.

Látnivalók:

Három temploma közül a Szent Piroska ortodox templomot a görög katolikusok építették, 1726–1756-ban. A Szentháromság („hegyi”) ortodox templomot 1804–1814-ben, a Szent Illés ortodox (eredetileg görög katolikus) templomot pedig 1838-ban építették.

Andrei Saguna mauzóleuma.

Octavian Goga szülőháza ma emlékmúzeum.

Néprajzi gyűjtemény.

A volt püspöki rezidencia (18. század, 1486. sz.).

Barcianu-udvarház (19. század, Str. Daniel Barcianu 248.).

A régi iskola (ered. 1836, többször átépítve, 1512. sz.).

Műemlék épületek: Danca(siu-ház (1784, 844. sz.), a 849. sz. ház (1835) és kapuja (1868), 817. sz. faház (1832), parasztház és csűr (1835, Str. Sibiului 786.).

Emil Cioran szülőházán emléktábla.

A falutól északkeletre, egy 704 méteres hegyen Ruetel várának romjai.

A községet Nagyszebennel összekötő, 1947-ben kiépített villamosvonal kocsijai korábban a svájci Genfben közlekedtek.