Szeben megye (románul Sibiu) Románia közepén helyezkedik el, Erdélyben. Székhelye Nagyszeben (154 458 lakos). Határos megyék: Brassó megye keleten, Fehér megye nyugaton, Maros megye északon, Vâlcea megye és Arges, megye délen.
Népesség: 2002-ben a megye lakossága 421 724 volt, a népsűrűség 78/km2. A lakosság nagy része román. Vannak német, magyar és cigány közösségek. Hagyományosan a legnagyobb kisebbség a német, de számuk az utóbbi időben lecsökkent. A megye déli részét, a hegyekhez közel románok lakják, az északi részét németek és románok, de a német települések nagyrészt kihaltak.
A cigány lakosságot a kommunizmus idején telepítették Dél-Romániából ezekre a településekre, azóta számuk egyre csak nő.

Földrajz: A megye teljes területe 5432 km2. A déli részen húzódik a 2500 m-nél magasabb Fogarasi-havasok, a Lotru- és a Csindrel-hegység, amelyek a megye 30%-át foglalják el. Az Olt folyó Szeben megyén áthaladva, a Vöröstoronyi-szoroson vágja át a Déli-Kárpátokat, amely az egyik legkönnyebb átjáró Erdély és Havasalföld között. Északon áthalad a Nagy-Küküllő is a megyén.
Gazdaság: Szeben megyének van az egyik legdinamikusabb gazdasága Romániában, sok külföldi befektetéssel. A megye legnagyobb természeti erőforrása a földgáz. Kiskapuson két hatalmas kémiai üzem több évtizedig szennyezte a környezetet nehéz fémekkel, szénnel és más kémiai anyagokkal. Ezért még mindig ez a környék az egyik legszennyezettebb terület Európában. Szerencsére 1989 után az ipari létesítmények nagy részét bezárták.

Guraró (románul Gura Râului, németül Auendorf) község Romániában, Erdélyben, Szeben megyében, a Szebeni-Hegyalja tájegységben.

Fekvése: A Szeben folyó mellett, a Csindrel-hegységtől északra, 550 méterrel a tengerszint felett fekszik. A megyeszékhely Nagyszebentől 20 km-re van, és a DN1-es úton Keresztényszigeten át közelíthető meg.
Nevének eredete: Neve román eredetű: La Gura Râului (szó szerint: 'a folyó torkánál') azt a helyet jelöli, ahol a Szeben patak leérkezik a síkságra.

Története: 1380 körül vagy a 15 században, Kereszténysziget határára települt román falu. A hagyomány szerint eredetileg szórt település volt és házai a mai faluközpontot övező dombokon helyezkedtek el. Nagyszeben város birtoka volt, lakói a szebeni királybírónak tartoztak szolgáltatásokkal. A 18–19. században részt vett a transzhumáló pásztorkodás konjunktúrájában, amellett jelentős volt gyümölcstermesztése is.

1785-ben 381 román és 18 sátoros cigány család, 1811-ben 382 ortodox és 28 görög katolikus család lakta. Iskoláját 1805-ben alapították. Patakjain sok lisztelő, kallózó, fűrész- és olajmalom őrölt. Erdély egyik kallózó központja volt. Szász alapítású fonógyára a 19. század második felétől a 20. század közepéig működött. 1892-ben kapott engedélyt hetivásár tartására, bár nem hivatalosan már korábban is rendeztek itt vásárokat. A falu 1894-ben egy gazdagodó, polgárosuló település képét mutatta. Házainak már 40%-a kőből vagy téglából épült; 50%-uk három vagy több, 40%-uk két helyiségből állt. 16267 holdas határának művelési ágak szerint 59%-a volt erdő, 24%-a legelő, 8%-a rét és 6%-a szántó. 1893-ban gazdaszövetkezet alakult. Az 1900-as években 38 fűrészüzeme működött, ezek közül 18 a falu belterületén. 1941-ben a fűrészüzemekben 440 lakója dolgozott. Szebenszékhez, 1876-tól Szeben vármegye szelistyei járásához tartozott.

Lakossága: 1850-ben 2338 lakosából 2083 volt román és 244 cigány nemzetiségű; 1909 ortodox és 418 görög katolikus vallású. 1900-ban lakói közül 100-150 személy Romániában tartózkodott. Teljesebb képet ad a helyi lelkész, Ioachim Muntean felmérése 1894-ből. Eszerint 2880 lakosából a többségi románságon kívül 148 volt a beás és 46 a kovács cigány, de néhány szász is lakta. 2714-en helyben, a többiek a szomszédos falvakban születtek. Felekezeti szempontból 2514-en tartoztak az ortodox, 343-an pedig a görög katolikus egyházhoz. A népszámlálási adatok szerint a lakosság fele tudott írni-olvasni és mindössze 16 fő beszélt magyarul. 2002-ben 3621 lakója volt, közülük 3616 román nemzetiségű; 3472 ortodox, 103 adventista és 36 baptista vallású.

Gazdasága: A lakosság főleg a fafeldolgozásból és a juhtenyésztésből él. Az utóbbi években fejlődésnek indult a falusi turizmus is.

Látnivalók:

A Szent Piroska görög katolikus templom korábbi alapokon, 1728 és 1830 között épült. Az előtér több réteg alól feltárt freskója a 18 századból való.

A jóval nagyobb Szent Mihály és Gábriel arkangyalok ortodox templom 1886–87-ben, Joseph Neugebauer tervei szerint épült.

Kallómalom a 19. századból.

Fedett fahíd a 19. századból.

A művelődési házban néprajzi kiállítást rendeztek be.

Aurel Decei orientalista (1905–1976) emlékmúzeuma.

Az 1981-ben, 550 méteres magasságban megépült, 330 m hosszú és 72 m magas völgyzárógáttal egy 65 hektár felületű mesterséges tavat hoztak létre. A létesítmény nemcsak energiát termel, de innen látják el ivóvízzel Nagyszebent is.