Constanta megye (Konstanca) Románia délkeleti részén helyezkedik el, Dobrudzsa tartományban, a Fekete-tenger partján.
Székhelye Konstanca (310 471 lakos). Határai északon Tulcea megye, keleten a Fekete-tenger, délen Bulgária, nyugaton Ialomita megye és Calarasi megye.
A megye felszínét a Dobrudzsai-hegység (románul: Podisul Dobrodgei), az ország osi hegységének maradványa, uralja.
A gránit, porfír, fillit és mészkő alkotta Dobrudzsai-tönk egyik, felszínalaktanilag tagolódott része a megye északi részén található, ez a Közép-Dobrudzsai fennsík, melynek felszínének arculata változatos, mert 200-300 méter magas fennsíkok (Dorobantului-fennsík) és dombvidéki tájak kisebb-nagyobb medencékkel, partmenti síkságokkal, alacsonyabb letarolt felszínekkel (Casimcei-fensík) váltakoznak, számos barlanggal és dolinákkal.

Dél felé az idősebb kristályos kőzeteket fiatalabb üledékes takaró borítja, s a tagoltabb, mozgalmasabb felszín átmegy a 100 méter magas kréta-tábla síkságba, ez az egyhangúbb lapos felszín a Dél-Dobrudzsai fennsík, legdélebbi része, a Negru Voda(-fennsík, mely Bulgária felé túlterjed az országhatáron. A Közép- és Dél-Dobrudzsai fennsík között vezet a Bukarestet Konstancával összekötő autópálya, valamint a Duna–Fekete-tenger csatorna. Nyugaton a Dobrudzsai-tönk enyhén lejt a Duna irányába, ahol a folyam széles árterülete választja el a Román-alföldtől. A megye fekete-tengeri partvidékét Tulcea megyétől Mamaiaig alacsony homokos parti síkság övezi, melyet a tenger hullámmorajlása épített fel a Duna-delta szétteregetett hordalékából.

A hullámmorajlás hosszú törmelékgátakat, úgynevezett szárnyturzásokat is épített a partmenti tengerben, s ezek a szárnyturzások szárnylagunákat, majdnem zárt részeket választottak le a tengerből. Mamaiatól délre lösszel fedett, alámosott magas fal (abráziós partfal) kíséri a partszegélyt, melyet mélyre vágódott, megsüllyedt és a tenger által elöntött folyótorkolatok, úgynevezett limánok tagolnak. Ezen a szakaszon a turzásokkal elrekesztett és finom homokkal kitöltött limánokon alakultak ki a tengerpart ismertebb fürdőhelyei (Eforie, Mangalia).
Gazdaság: A 2004-es adatok alapján a foglalkoztatottak száma a megyében 276 100 fő. Ebből 27,4% a mezőgazdaságban, 17,7% az iparban, 14,2% az áruszállításban, 10,4% a személyszállításban és 7,9% az építőiparban dolgozik. Az ország gazdaságilag egyik legjelentősebb megyéje, itt történik az ország kőolaj-kitermelésének 10,3%-a, finomításának pedig a 18,5%-a, a kénsavgyártás 18,2%-a, a műtrágya előállításának a 2,3%-a, a cement 19,2%-a, a gyapjú 1,6%-a, az étkezési olajok előállításának a 10,3%-a és a földgáz-kitermelésének 2,3%-a.

Mezőgazdaság: A megye 565,737 hektárnyi mezőgazdasági használatban lévő területtel rendelkezik, amiből 326,751 hektárnyi magántulajdonban van illetve ebből 431,000 hektárnyi mesterségesen öntözhető. A legfontosabb termesztett növények: búza, kukorica, rozs, cukorrépa.
Ipar: Fontosabb iparágak: nukleáris és vízenergia-ipar (cernavodai atomerőmű, vízerőművek Konstancában, Ovidiuban és Navodariban), gépgyártás, vegyipar (S.C."PETROMIDIA" Constanta), kőolaj- és földgáz-kitermelés, cementgyártás, textil- és ruházati ipar, faipar.
Kereskedelem: A Duna–Fekete-tenger csatornán jelentős az áruszállítás, illetve a megyében találhatóak az ország legjelentősebb kikötői (Konstanca, Mangalia).

Konstanca (románul: Constanta, törökül: Köstence; korábban Tomis vagy Kustendji) a legforgalmasabb kikötőváros a Fekete-tengeren. Románia ötödik legnépesebb városa, Dobrudzsa legnagyobb települése, egyben Constanta megye székhelye. Az Európai Unió 100. legnépesebb városa.

Történelme: A mai Konstanca helyén álló ókori települést Milétoszról származó görög telepesek alapították Kr. e. a 7. században Tomis néven, Kr. e. 3. századra elérte a polisz rangot. A Kr. e. 1. században a Római Birodalom részévé vált, itt töltötte száműzetését és egyben életének utolsó nyolc évét a római költő Ovidius. A város mai neve a római időkből ered: Nagy Konstantin császár (274-337) azt testvére, Constanca után nevezte el. A népvándorlás kora alatt hun, szláv, finnugor és tatár elemek érkeztek a területre. A város maga váltott bizánci és bolgár uralmat követően a 15. században az Oszmán Birodalom részéve vált, s az is maradt a 19. század végéig. Az 1877-1878-as szabadságharcokat követő berlini döntés értelmében a várost Romániához csatolták; míg akkoriban a lakosság szinte egésze török volt, addig az 1910-es népszámlálásra az akkor 12.725 lakos mintegy fele már román nemzetiségűnek vallotta magát. A legutóbbi népszámlálások adatai alapján a város lakossága 300.000 fölé duzzadt; jelenlegi lakóinak túlnyomó többsége román.

Látnivalók:

Konstancai nagymecset és minaret - másnéven Károly-mecset, nevét I. Károly román királyról kapta, ugyanis 1910-ben ő rendelte el az építését, a városban élő muzulmán lakosság részére. Az építkezések 1912-ben fejeződtek be, először I Károly, majd pedig II Mahmud nevét viselte. A helybéli törökök napjaiknban is Kral camisi-nak hívják (a Király dzsámija). Az épületegyüttes George Constantinescu tervei alapján készült, aki az anatóliai Konya telepűlés mecsete után készítette vázlatait. A minaret 47 méter magas, és 140 lépcső visz fel a torony csúcsába, ahonnan látható a város panorámája, a tengerpart egy része és a Fekete-tenger.

Genovai világítótorony - 1300 körül építették genovai kereskedők és hajósok, magassága körülbelül 8 méter.

Publius Ovidius Naso szobra - Ettore Ferrari olasz szobrász készítette 1887-ben

Ion Borcea akvárium - a tengerparton található épület A. Bernovschi tervei alapján készült, 57 különböző méretű medencét foglal magába, melyekben mintegy 60 faj közel 2000 példánya látható. Az épületet 1958-ban avatták fel.

Kaszinó - a város egyik jelképe, 1909-ben kezdék építeni, az átadása 1910-ben történt.

Nemzeti Történelmi és Arheológiai Múzeum - az épület 1879-ből származik.

Tengerészeti Múzeum

Népművészeti Múzeum

Görög templom - 1863-1865 között épült, Janis Teodoride tervei alapján, Abdul-Aziz török szultán által adományozott telekre

Fantasio színház - 1927-ben épült

Tomis kikötője

Római katolikus bazilika - 17. századi alapokra 1885-ben építették Romano de Simon tervei alapján.

Lakossága: Konstanca lakossága 1992-ben elérte a 350 581 főt, így akkor Románia második legnagyobb városa volt. A 2002-es népszámlálási adatok szerint Konstanca lakossága 310 571 fő volt