Braila Románia egyik megyéje, Havasalföld északkeleti részén. Közigazgatási központja a 234000 lakosú Braila. Szomszédai keletről Tulcea megye, nyugatról Buzau megye (Bodza), északról Galati megye és Vrancea megye, délről Ialomita megye és Constanta megye. A hivatalos adatok szerint a megye lakosságának 98%-a román, a legnagyobb kisebbség a roma, de élnek itt oroszok, lipovánok és arománok (cincárok) is.

Gazdasága:
A megye mezőgazdasági jellegű, az ipar szinte teljesen a megyeközpontra korlátozódik. Iparágai: textil- és élelmiszeripar, mechanikai alkatrészek gyártása. Brailának fontos kikötoője van, ami valamikor Románia legnagyobb gabonaátrakodóhelye volt. Az ideérkező kevés turista a megyében főképp Brailát és Lacu Sarat üdülőhelyet látogatják.

Földrajz:
A megye egésze sík területen fekszik, a Baragan-alföldön, amely Románia egyik legjobb gabonatermő vidéke. Keleti oldalát a Duna mossa és szigetet képez itt, a Nagy-Braila-szigetet, itt található a Brailai lápvidék, amelyet a Macin, Cremenea és Vâlciu csatornák fognak közre, ezeken a csatornákon keresztül a 70-es években mintegy 80 000 hektárnyi területet csapoltak le a mocsárból. A megye északi oldalán folyik a Szeret, északnyugati oldalán pedig a Bodza folyó. A Bodza bal partján jelentős limánok képződtek: Jirlau, Amara Buzau, Balta Alba stb. Délen a Calmantui folyó jobb partját homokdűnék kísérik. A Bodza, a Calmantui, valamint a Ialomita folyók közti lefolyástalan területen sós tavak jöttek létre: Ianca, Plopul, Lacu Sarat, Plascu, Cotlet. Éghajlata mérsékelt szárazföldi, síksági jelleggel.
Az évi középhőmérséklet 10°C.

Braila város Románia délkeleti részén, a Duna bal partján, Bra(ila megye székhelye. Lakossága 2002-ben 216 929 fő volt.
Története: Régészeti feltárások szerint a környék már a neolitikum idején lakott volt. Maradtak fent emlékek a bronzkorból is. A Kr. e. 4. és 3. században géta település lehetett itt, amely kapcsolatban állt a görög településekkel. Egy 1350-ben megjelent spanyol útleírásban („Libro del conoscimiento”), illetve néhány katalán térképen (Angellino de Dalorto, 1325–1330 és Angelino Dulcert, 1339) a város Drinago néven szerepel. 1368-ban már Brayla néven említik egy, a brassói kereskedőknek adott kiváltságlevélben. 1538–1540 között a törökök foglalták el a várost; a török uralom az 1828–1829-es orosz–török háborúig tartott. Ebben az időszakban a város neve Ibrail volt. (Érdekesség, hogy a nemzetközi postaszogálatot 1867-ig - többek között - Ausztria, majd 1869-ig Magyarország látta el.) A város a 19. század végén és a 20. század elején élte virágkorát, amikor Románia fontos külkereskedelmi forgalmat bonyolító kikötőjévé vált.

Lakosság: Az 1930-as népszámláláskor a városnak 68347 lakosa volt, ebből 75,4% román, 9,7% zsidó, 6,7% görög, 1,7% magyar. Vallási hovatartozás szerint a népesség 84,4%-a ortodox, 10,4% izraelita, 3,2% katolikus volt. A demográfiai csúcspont az 1980-as években volt, amikor a lakosság száma elérte a 235 000 főt. 1989 után, a munkanélküliség növekedése miatt a népesség ismét csökkenni kezdett. Egyes becslések szerint 2011-re a lakók száma kb. 200 000 fő lesz.

Látnivalók:

Görög templom

Szent Arkangyalok-templom

Szent Miklós-templom

Traian-tér és a város régi negyede

Duna-part

Városközpont a lépcsős szökőkúttal

Emlékmű-park

Népkert

Brailai Múzeum

Műgyűjtemények Háza

Perpessicius emlékház