A falunak a neve Szent Istvántól, a szent királytól származik.

Istvánt halála után 45 évvel avatták szentté 1083-ban.

A róla elnevezett falvak a Szentkirály elnevezésűek, ettől a dátumtól tarthatják lehetségesnek, hogy településük létezett.

Szentkirály első okleveles említése 1566-ra esik.

Időközben, pontosan 2000-ben előkerült egy hiteles dokumentum, amely arról győz meg minket, hogy 1450-ben Szentkirálynak már iskolája volt.

A lakosság fő foglakozása a növénytermesztés és az állattenyésztés volt és most is az.

A hagyományos népi mesterségek közül fontos megemlítenünk a fafaragást, gyapjúfonást, kerámiakészítést, szalmafonást, méhészetet, fazekasságot, tojásírást valamint a kovács és ács munkákról sem szabad megfeledkeznünk.

A fába vésett különböző díszítő formák megérzésen alapuló elrendezése a tökéletesség határát súrolja, egy formai mesevilágot alkotva, amelyben együtt léteznek az elvont geometrikus és jelképes formák és különféle növényi-, állati-, kozmikus-, és vallási motívumok.

A környék a népmuvészetek, hagyományok és szokások egy kiapadhatatlan kincsesbányája.