Székelyvarság Hargita megye egyik legnagyobb kiterjedésu tanyai települése. Jellegzetes erdélyi magyar hegyi szórványtelepülés.
Székelyudvarhelytol északra fekszik és a környék legmagasabb szintjén fekvo település, a varsági fennsík.
A falut alkotó tanyák (hegyi szórványtelepülések) – közös néven Székelyvarság – egy fováros nagyságú területet alkotnak.
Székelyvarság neve 1902-1909 között Varságtisztás, majd 1909-ben nyerte el aktuális formáját.
Története lényegesen különbözik a székelyföldi helységek többségének történetérol. A legfontosabb különbség abból adódik, hogy Székelyvarság nem középkorú faluként jött létre, Oroszhegy község havasainak szórványtelepeibol szervezodött önálló tanyaközséggé 1907-ben. Az itt létrejött varsági szórványtelepülés azzal vált ki a környezo tanyás területek világából, hogy lakossága élen járt a kulturális, egyházi és a közigazgatási önállóságáért folytatott harcban.
Székelyvarság számára nagyon nagy elonyt jelent az, hogy az elmúlt évek nem tették gyökértelenné az itteni lakosságot, a lakosság megorizte évszázados hagyományait. Az ipar, a civilizáció nem tette szennyezetté a települést és környékét.
A község természeti értékei rendkívüliek: szennyezetlen a talaj, víz, levego.
A növény és állatvilág nagyon sokszínu, számos ritka növény és állatfaj figyelheto meg itt.
Székelyvarság község határának nyugati szélén, vadregényes fenyvesek között a Nagyküküllô és a belé ömlo Tartód pataka által közre fogott, domború teteju magaslaton, régi kofalak maradványai rejtozködnek. A romok a hajdani Tartód várának maradványai. A 75 méter hosszú és 37 méterig szélesedo, nagyjából ovális alakú várat egy csigavonalban haladó falgyuru alkotta. Belso koépületei valószínuleg nem voltak. Az egyszeru kis vár valószínuleg Szent László magyar király uralkodása alatt (1077-1095) épült.
Tartód vára a környékbeli Firtos és Rabsonné várával valamint az Udvarhelyi Budvárral együtt a 11-12. századi magyar királyság határvédo várláncolatának tagjaként élte virágkorát.
Turisztikai látványosságok közé tartoznak a még létezo vízimalmok, csergeványolók, a múlt századvégi építkezések (fából), osi mesterségekkel kapcsolatos használati eszközök.
Népi építkezés, jellegzetes varsági népviselet figyelheto meg, hagyományos fa megmunkálás: zsindelykészítés, kádározás, ezek a mesterségek ma is élnek, földmuvelés hagyományos eszközökkel és módszerekkel, él még a hagyományos fonás, szövés és varrás, élnek a Székeyvarság jeles napjaihoz fuzodo népszokások, a tanyavilág jellegzetes vasárnapjai.