Az erdélyi irodalom nyomában!

Irodalmi túraajánlatunk mottója – Reményik Sándor egyik idézete nyomán:
"Egy lángot adok, ápold, add tovább..."
Úgy gondoltuk, hogy az erdélyi irodalom neves alakjainak muvészetét valóban ápolni és továbbadni szükséges.
Kirándulásunk során számos híres erdélyi irodalmi személyiség szülovárosát felkeressük és méltó módon igyekszünk felidézni emléküket.
Túránkat mindazoknak ajánljuk akik a természet szépségei mellett a szellemi értékekre is fogékonyak.

Neves íróink emlékhelyeinek látogatásához, a számos látnivaló és programlehetőség mellett, kényelmes szálláshelyek közül választhat.
Tekintse meg szállás kínálatunk gyöngyszemeit, és foglaljon szállást:

Irodalmi körút

1. nap - Nagyszalonta, Kolozsvár
Arany János (1817, Nagyszalonta) "Álmokban és szeretetben semmi sem lehetetlen."
Reményik Sándor (1890, Kolozsvár)
"Úgy beszéljen ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!"

2. nap - Válaszút, Pusztakamarás, Parajd
Wass Albert (1908, Válaszút)
"Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esonek, hónak, fellegeknek, és nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a ko marad, a ko marad..."
Sütő András (1927, Pusztakamarás)
"Aki embernek nem jó, az magyarnak sem alkalmas."
Áprily Lajos (1887,1889, Parajd)
"...Növő nap, fény, föld, tégy csodát velem,
természet, ments ki mélyből és homályból..."

3. nap - Farkaslaka, Szejkefürdo
Tamási Áron (1897, Farkaslaka)
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne."
Orbán Balázs (1830, Szejkefürdő)
"Aki havasi vidéken csak a lapályos völgyeket utazza: az csak félig utazik, mert a legszebb leginkább meglepő helyek... hegyek kebelében vannak elrejtve..."

4. nap - Nagygalambfalva, Kisbacon, Zágon
Kányádi Sándor (1929 Nagygalambfalva)
A gyerekeknek minden javakból a legjobbat szoktuk jutatni a versbol az irodalomból is azt kellene.
Benedek Elek (1859, Kisbacon)
"Jézus tanítványa voltam, Gyerekekhez lehajoltam,
A szívemhez felemeltem, Szeretetre így neveltem."

5. nap - Szatmárnémeti, visszautazás
Kölcsey Ferenc (1790, Szatmárnémeti)
"Hazámat, nemzetemet mindig lángolva szerettem, magyar lenni büszkeségem volt s lesz örökre.
Még akkor is, midon e nemzet ellen kínosan panaszkodom."